Szatírának szántságok

 A franciák franciáznak

Tisztelt gyermekeim és uram! - mondtam ma délután a konyha közepén, amikor is felálltam a sámlimra.
Jól van na! Én mindig felszoktam, ha a fontos közlendőimet megosztom a családommal. No, meg ezek a büdös kölkök, már mind magasabbak nálam. Szóval mondom nekik, hogy holnaptól megváltozik itt minden.
- Misikém azt hitte hirtelen, hogy nem kell ezentúl majd neki oskolába járnia. Idén végez a gimnáziumban, ha minden igaz. Politikus akar lenni mindenáron. Csak ki ne nője!  Ő a családunk egyetlen reménysége.
- Az én drága bolondos Jencimnek meg majd felrepedtek a fülei örömében, hiszen arra gondolt kapásból, hogy nem eszünk ezentúl soha többé csirkepörköltet far-hátból. Jenő bádogos, mint az emberem. Jó szakma volt az régen. Ma már az sem. Tavaly már többet lógtak a nyakamon, mintamennyit a sálam ott  szokott lenni. Idén meg még semmi bevételük nem volt. Persze, jobb, mintha a kocsmában ülnének. Szándékosan nem beszélek italozásról. Ahhoz pénz kellene. Nekünk az meg nincs.
- Az én emberem meg csak legyintett egyet hangom hallatára, azzal a hatalmas tenyerével bele a levegőbe, hogy Jolánkánk haját is meglebegtette vele.
- Jolánkánk 26 éves volt a múlthéten és munkanélküli. Istenem! Ennyi idősen én már komoly családanya voltam. Ő meg valami...singsi... vagy mi.
Bizony! Három szép gyermekünk van. Nagy család vagyunk, ötvenkettő négyzetméteren. Nem panaszkodom én. Jó itt a harmadikon. Szeressük vagy megszoktuk? Magunk sem tudjuk, csak tengődünk itt egyik napról a másikra.
Egy szónak is száz a vége...azaz száz szónak is egy a vége, amikor én ott álltam a sámlin és láttam a szeretteim szemeim, azokat a csodát váró pillantásukat, nekem nem volt erőm az igazságot kimondani mégsem, így elmismásoltam inkább az egészet.
- Na, Édes! Folytasd már! - skandálták, hogy talán a lépcsőházba is kihallatszott.
Megadtam magam és folytattam a mondandóm.
- Tisztelt gyermekeim és uram! Itt holnaptól megváltozik minden. Soha többé nem viszem le a szemetet télen a konténerbe ezentúl, mert kilyukadt délelőtt a tizenhat éves csizmámnak a talpa.
A szegény ember a saját szegénységen tud a legízesebben kacagni, Móricz Zsigmond is megmondta ezt, vagy valami hasonlót rég. Velünk is így esett meg. Jót nevettünk csak és lemásztam a sámliról is.
Este kérdezi a konyhában az emberem: - Valójában mit akartál mondani délután?
Halkan válaszoltam, mert biztosra akartam menni, hogy senki ne hallja csak ő. Nem gondoltam, hogy én leszek a gyilkosa ezzel a mondattal.
- Felemelkedünk, lesz középosztály megint, a miniszterelnök ma azt mondta.
Most itt ülök félcipőben az intenzív-osztályon az Uzsokiban. Várom a doktor urat a fejleményekkel. A csodát.
                                

     


 

In memorian...én...

Rettenetes. Harmadik napja véres a vizeletem. Nem. Nem megyek orvoshoz. Senkinek sem teszek említést róla. Elrendezem én a sorsom. Végül is a gyerekeim már felnőttek. Nem kell szoptatnom, tisztába tenni, óvodába, iskolába kísérni őket. Élik a saját életüket. Az unokám is kamasz már. Amúgy meg én csak’ a mamija vagyok. A munkahelyemen is minden rendben, lezártam a hónapot, meg az évet is. A szobákban a múlthétvégén nagy-takarítottam, tegnap mostam is. Jaj! Azt ki kellene vasalnom még! Félholtan is, de ki fogom. Mitől lehet véres a vizeletem? Motoszkál bennem a kisördög. Mitől? Vajon mitől? Azt a sok fotót sem szkenneltem be. Arra már nem marad időm. Érzem, no! Nem is vagyok sápadt pedig. A vérvesztesség sápadtsággal párosul. Azt hiszem. Csak 3liter maradjon bennem! Orvosnak kellett volna tanulnom. Ezt elcsesztem. Tényleg! Már semmi újat nem fogok megtanulni? Hogy rácsodálkoztam pedig mindig az újra. Meg hogy fognak majd az ismerőseim csodálkozni, amikor olvassák a halálozási rovatban rólam.… a tegnapi nap folyamán eltávozott közülünk, a mindannyiunk által szeretett és közkedvelt…. Valami ilyenféle szöveg lehet majd. Vagy még meghatóbb lesz. Szerintem megírom ezt még, ha élek holnap. Mitől? Vajon mitől? Harmadik napja mitől véres a vizeletem? Tiszta szerencse, hogy ősszel a komposztálóból kihordtam mindent a kertbe. Megérezhettem. Valójában az nem zavar, ha menni kell, csak lehessen ott is olvasni. A szemüvegem hogyan kerül a kezem ügyébe, ha elégetnek? Akkor azt nem kellene! Jaj! A híd, csak találják meg a pimasz kölkök azt a hidat! Ott lesz az, azon a folyón, azon a szombaton ismét.
Ha csak.
Ah!
Hátha!
Dehogy, dehogy!
Csak nem!
Rettenetesen elszaladt az idő. Relatív persze ez is. Hét napra terveztem, és még csak negyedik napja vagyok céklakúrán.

                                                     
Pech a köbön

Nem a mai volt az első eset, amikor ez a kis ficsúr kihozott a sodromból. Nem számolom. Na és? Alig múlt 20, olyan 25 éves lehet talán. Magas, erősen vállas, feje átlagos. Nehéz így megmondanom visszamenőleg, hogy lennék-e az anyja. Én ugyanis a húszas és harmincasakra már így tekintek. Átgondoltam. Ennek az alaknak semmiképp sem. Szavakkal elmondani sem tudom, mennyire undorító, amikor belenyúl az orrának a likába és lefeszegeti az ott lévő dolgokat. Hosszasan nézegeti azt, miután kivette, mintha mérlegelné, alkalmas-e a bekapásra. De! Egyszer bekapta a marhája. Olyan hányingerem lett tőle. Miért van nekem nyitva a szemem mindig, amikor nem alszom? A mai nap mindezeket tetőzte. Többször és hosszasan a valagába is bele dúrt, erős, határozott mozdulattal. Próbáltam megfejteni miért teszi, bár lehet, jobban járok, ha odalépek, és érdeklődöm csak. Nekem volt kellemetlen már az egész. Viszont a fiatalembernek csak viszketett, vakarászta hát rendesen. Kezdtem arra gyanakodni: - reggel lehetett széklete, és nem törölte meg rendesen utána, az meg irritálja. Akkor lepődtem meg igazán, amikor újabb tag érkezett a terembe, és kezet fogott vele. Azzal a kezével. Azok a kezek! Fertelem. Pár órára rá, mint derült égből a villámcsapás, ismét találkoztam ezzel a fiatalemberrel. Ő jött hozzám. Ő is meglepődött, amikor meglátott. Én még halványan, akkor is undorodtam a reggel látottaktól. Meglepődött? Valami olyasmit olvastam ki a szeméből: - Te nem nyugdíjas vagy?  - De! Az lennék, majd egyszer, ha nem tennének el láb alól idő előtt az ilyen modortalan bunkó bugrisok! S ezzel vége is a képzeletbeli párbeszédnek. Igyekszem feldolgozni, hogy egyáltalán ismét láttam ezt a tagot. Később a szoláriumba mentem. Végezvén, öltözködés közben megjegyzem hangosan: - Lehetne itt egy helyes férfi, aki segít felöltözni, annak, akinek fáj kicsit a dereka. Ja! Nem is említettem fáj a derekam. De akkor már együtt mosolygunk a hölggyel. Közben végigfut az agyamon, hol és miért fáztam meg, és akkor bevillant a reggel, azaz orrváladékát morzsolgató paraszt. De, nem fárasztom a saját gondommal a csajt, köszönök neki és kilibbenek az előtérbe. Az előtérbe, ahol ott várakozik ez a fiatalember. Már megint. Ma harmadszorra. Otthonosan köszön, és mintha mosolygott is volna hozzá. Vagy hallucináltam akkor már? Nem akartam hinni a szememnek. S áldom most is az eszem, hogy nem panaszkodtam el a csajnak a reggeli esetet. Mindent hallott volna, ott kint. Határozottan a kocsihoz léptem és hazahajtottam. Ma már senkit nem akarok látni. Eszi, vagy nem eszi, nem érdekel. Ez akkor is egy nehéz nap volt számomra. Testileg-lelkileg-agyilag.

Sportolok

Sportolok 2

Most már biztos is, hogy sportoló vagyok. Így a kilencedik alkalom után ezt bizton állíthatom. Várom a napokat, amikor mennem kell, mert én döntöttem így, én akarom. Hát teszem is! Minden egyes alkalommal történik valami. Minap a kutyák megugattak kegyetlenül, - át is villant az agyamon, - milyen tápláló izmos falatokat tudnának kitépni belőlem, ha...ha...ha...  Máskor meg hangjukat se hallani. Igaz, akkor nekem is fázott mindenem az elején. Értem ezalatt az orrom. Hiszen mindössze az van kint. Isteni lehetek azzal a hajpánttal, de a fülem miatt felteszem. Fázik. S a fülemről jut eszembe egy másik páros szervem is. Igen! A mellem. Most értékelem igazán ezt a sportmelltartót vagy mim van. Talán két éve vettem, mert nincs benne halszálka, meg negyed kiló szivacs. Ritkán használtam, mert nem éppen szexi. Most meg!? Hetente háromszor is. Kimondottan kényelmes. Valamire időközben még rájöttem. Említettem az emelkedőt, mint kihívást. A lejtő se különb. Nem azt állítom, hogy azonosan nehéz, de a sík terep is más. Ha járókelővel találkozom zavar. Engem ne lásson senki közben!!! Olyan intim, amit és ahogy csinálok. Alkalomtól függően reagálom le ezeket a jeleneteket. Spontán. Volt, hogy leálltam, mint aki sétál csak. Volt, hogy lassítottan elkezdtem mozogni. Igaz, utána alig tudtam a nevetésem visszatartani. Kapjon nyugodtan gutaütést, ha nem tudott agyilag hová tenni! Máskor meg rám szóltak egy kertből. Nem. Nem rám köszöntek. Áh! Ahhoz ész is kellett volna. Ismerős volt, de akkor is meglepett a hangja. - Nézni is fáj. (Anyád is ilyet érezhetett, amikor először meglátott.) - Jó estét! - feleltem lihegve. Ma már ő is így köszönt rám. Remélem nem les! Véletlen lehetett, hogy pont akkor és ott. Minap meg a telefonom szólalt meg közben. Mondhattam volna azt is, hogy ilyen hangokat adok ki a harmadik menet után már. De én őszintén bevallottam. Bnek nem hazudunk. Szeretem. Csak ne merültem volna le! Az imént visszahívtam. Vannak méterek, amikor a szemem is csukva. Kimondottan élvezem ezeket a perceket, csak utána gondolkodom el azon, azért ez veszélyes is lehet. A sarkon meg a lámpa az beteg lehet, vagy csak rám allergiás? Hol elalszik, hol akkor gyullad fel, amikor befordulok. Piszok jó dolog ám, amikor a hátamon elkezdem érezni a melegséget, ami valójában a nyakamtól indul ki. Azaz a tarkómtól inkább. Borzongással élem át az érzést, most is, hogy írok róla. A lábaimmal van csak gond. Combtőtől a kis lábam ujjáig. Mindkettővel. (Az, hogy a cipőmmel lehet a gond, most tusolás közben ugrott be.  Lecserélem legközelebb. No, nem a tust. Az olyan jól esik utána.) Olykor megállok, s mint a nagyok, lazán lazítok. Minden izmom átrendeződött szerintem már. Semmim nem lehet a régi helyén. Ma késztetést éreztem valamiért, hogy megöleljek egy fát. Még soha nem tettem ilyet. Azt hiszem. Ennyire tudatosan legalább is nem. Nem volt egyszerű eset. Mármint a kivitelezése. Ugyanis lámpaoszlopot, huszonhatot is, meg út jelzőtáblát, nyolcat, kukát, négyet. De fát? Mind a kerítéseken belül vannak. Magánlaksértést csak nem követek el már! Letértem a kijelölt táv után, és kerestem a fám. Messziről pont megfelelőnek látszott. Közelről korán sem. A föld felszíne felett hatvan centire kétfelé ágazott. Nem volt alkalmas számomra. De, távolabb... és szedtem a lábam felé. Már széttárom karom, és valamit éreztem is belül, olyan vágyfélét, amikor is megvilágított egy autó. Erre nem tudtam volna magyarázatot adni, ha meglát. Mentem hát tovább, mint akinek dolga van. Most meg az edzésről jöttek a srácok velem szemben. - Addig én ma haza nem megyek, míg át nem ölelhetek egy fát! - mondom magamban. Még pár autó, még pár gyalogos, még pár pillantás, vesz-e valamilyen kamera, és ö-le-lés. Rákaptam az ízére, mert a mellette lévőt is. Nem butaság. Említettem, hogy kiegészítésképpen citrom-fokhagyma kúrán is vagyok? Sőt! Intenzíven csinálom a Kegel-gyakorlatokat is. Minden téren figyelek magamra, mert én egy sportoló lettem kérem szépen, akinek 31 845 méter van már csak hátra, hogy meglegyen a maratonija. Nem egyszerre persze. Na, és? Kötözködünk? Kötözködünk?

Okoska

16:52 Okoska regisztrált a weboldalra

17:26 Okoska módosította az adatlapját
Hoppá! Egy újabb olvasóm? Mi a fészkes fenét csinált ennyi ideig? Megnézhette volna már az adatlapom ennyi idő alatt. Felismerhetett? Ah! A fotó alapján biztos nem. Ennyire azért nem művi a mosolyom! Meg a huncut szemem sem látszik kristálytisztán. Írjak neki? Kérdezzem meg miért jött utánam? Egyértelmű, utánam jött. Hallott rólam. Már beszélnek is bizonyos berkekben a sikeremről. Jó jel ez a hírnév felé. Szólok előre! Celeb nem akarok lenni.

17:46 Okoska új hozzászólást írt egy cikkhez.
Na, végre! Itt ülök lesben szinte, hogy válaszoljak. Csináljam inkább azt, hogy csak holnapután? Higgye azt elfoglalt, fontos ember vagyok. Majd csak szerdán válaszolok. Mit írhatott vajon? Mennyire ért a kritikához? Melyik írásom olvashatta? Ha azt írja szép az írásom, akkor megmaradok a verdana változatnál. Magáról viszont kiállít egy bizonyítványt. Egyszerű ember. Egyszerűbb, mint én.

17:48 Nem bírom tovább. Bejelentkezem. Ráklikkelek határozottan. Lássam, mit üzen nekem! A csudába. Hát nem az én írásom spécizte ki. Nem érzi hiányát, hogy megismerjen? Műveletlen. Nem is izgatom magam miatta tovább. Úgy teszek, mintha írnék. Persze, hogy érdekesebbnek vélte Boszorkány cikkét. Fiatalabb, mint én, no meg a külföld. Most sikk.

17:56 Szemmel követem a pimaszt. Nem csinál semmit. Olvas vagy ír? Ott a kereső jobb oldalt, te mamlasz! Csak szépen bepötyögöd bármelyik írásom címét és már kész is, olvashatsz. Akard!

18:31 Okoska új hozzászólást írt Babenkó cikkéhez.
Mégsem műveletlen. Ha most elkezdi olvasni minden bejegyzését, rám nem is marad ideje, se kedve. Valahogy jeleznem kellene felé, az én stílusom más, sokkal merészebb vagyok. Mondhatni pimaszabb. Írnom kellene neki valamit. Hahó! Én is itt vagyok ám.

18:59 Okoska új hozzászólást írt Nem Tom cikkéhez.
Végem. Sokkal jobban ír a pasi nálam. Valami csúcs a szövege. Nem is értem miért lett második. Egyszer meg kellene neki már mondanom az igazságot. Felnézek rá a stílusa miatt. Nem. Dehogy mondom, még azt gondolja, nyalok. Lehet alacsonyabb, mint én vagyok. Okoska dicséri a hozzászólásában Tomot. Jól van, na. Igazad van. De ugye hamarosan én következem majd?

20:24 Okoska új hozzászólást írt Kiki64 cikkéhez
Basszus ég! Ez végigolvasta Kiki összes bejegyzését? Égi szemeim előtt látom, amint Patchworközik. Tényleg. Miért nincs egy olyan rendszer ezen az oldalon, ahol az IP címből kiolvasnák, ha férfi nőként van jelen? Vagy fordítva.

Már itt dekkolok több mint két órája s ezt a mineknevezzemet figyelem. Nem fog szólni hozzám. Tudom. Nem fog észrevenni. Érzem. Még a zsebkendőm se ejthetem le neki. Virtuálisan minden más. Okoska? Francokat! Tudatlanka. Muris lenne, ha tudnám a jelszavát. Reggelre kijavítanám a nevét. Szívem szerint! Bizonyára nézne nagyot Tudatlanka.

20:34 Okoska új hozzászólást írt Butácska cikkéhez
Király! Ezek egymásra találtak. A szépség és a szörnyeteg. Azért se nézem meg, mi a véleménye. Ő sem olvas engem, ezért én sem fogom. Hogyan hozzam ezt tudomására? Édes bosszút kell kieszelnem. Jut eszemben, ma még nem ettem mézet. Mindennap szoktam egy kanálkával. Elmaradt valamiért.

20:56 Okoska új hozzászólást írt Pinokkió cikkéhez.
Tessék! Még ezt a fabábot is olvassa, csak pont engem nem. Szörnyű vagy Okoska! Hajt a kíváncsiság, hát klikkelek utána.

21:15 De hülye vagyok. Itt ragadtam. Elolvastam a cikket. Most, hogy kiráz a hideg ismét, leesett a tantusz. Öregszem. No, meg fáradok rendesen már.

Így elrontani az estém. Kilépett bizonyára, mert már hajnali negyed három van és nem ír semmit nyilvánosan. Vagy... vagy... álmodozik rólam... Titkon olvas, csak a számláló döglött be az oldalamon...mon...mon...
Alszom. A billentyűzetre hajtom arcom, a H pont a jobb szemem sarkára esik. Nyom. Azt álmodom besseler leszek, megfilmesítenek, gazdag leszek, mert Okoska felfede


Pont itt szólt rám a fiam írás közben.
- Anyu! Írsz?
Nem szólok, csak fejemmel bólintok.
- Tusoltál már? - kérdezi vihogva.
- Anyád! - felelek gyomorból.
Az vagyok. Én kimondhatom.

Dögölj meg!

Alapjában véve nem mondhatni rám, hogy ok nélkül átkozódom. Most sem ok nélkül teszem, amikor is azt kívánom:
- Dögölj meg! Most.
Nem érdekelnek a szaporodási szokásaitok. Az se, ha itt halsz meg rajtam. De én ezt már nem bírom sokáig. Teljesen kikészülök tőletek. Oh! Nem, Nem az, hogy rossz hatással lennétek rám. Egyszerűen a halálod kívánom csak, mert bántasz. Kiváltasz belőlem valami rejtett állati ösztönt, amiről mit sem sejtettem, ám ezek szerint bennem lakozik. Csapok rajtad akkorát, hogy menten elpusztulj a szemem láttára! Bár látni fogom akkor a vérem is majd, de már semmi nem izgat. Ne duruzsolj az én fülembe! Nem érdekel semmi, ami tőled van. Megkeseríted a mindennapjaim is. Tudod, te egyáltalán hogyan nézek ki miattad? Nézzél már rám! Látod! Ezeket mind-mind ti tettétek velem. Dehogy számolom meg! A hátsók úgyis kimaradnának. Igen, mert ott nincs szemem. Nem kell a süket magyarázatod, hallani se bírom a hangod. Ösztönösen nyúlok a Műsorfüzet után. Most ne vigyorogj! Bevált. Utoljára szóltam. Holnap lemegyek a DM-be és vásárolni fogok valamit.

Aedes vexans!

Neked holnaptól annyi!!! Ez nem fenyegetés. Tény. Meg fogsz dögleni. Megdöglötök mind.